Magyarországon az alkoholizmus régóta súlyos társadalmi probléma. Nem csupán egyéni gyengeségről vagy rossz szokásról van szó, hanem egy olyan betegségről, amely emberek százezreinek életét érinti, családokat tesz tönkre, és az egészségügyi ellátórendszert is megterheli. Az alkoholhoz való viszony ráadásul kulturálisan is beágyazott, hiszen a mindennapi társas érintkezésben, a szórakozásban és a hagyományokban is jelen van, ezért nehezebb szembenézni azzal, ha valakinek a fogyasztása kórossá válik.
A függőség természetéből fakadóan a legtöbben önmagukban nem képesek változtatni, a visszaesés veszélye állandóan ott lebeg, és ha nincs megfelelő támogatás, akkor a jó szándék gyorsan elhal. Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy léteznek olyan programok, amelyek komplex módon, az egész embert figyelembe véve kínálnak kiutat.
A Felépülők programja, amely a Minnesota-modell magyarországi adaptációjaként működik, éppen erre épít. Lényege, hogy a résztvevők egy bentlakásos, huszonnyolc napos folyamatban vehetnek részt, amely alatt teljesen kiszakadnak megszokott környezetükből. Ez a távolság a régi helyzetektől és kísértésektől kulcsfontosságú, hiszen amíg valaki ugyanabban a közegben marad, ahol a függősége kialakult, nehezen tud új alapokat építeni. A központ keretei, a szigorú, de támogató szabályok és a strukturált napirend segítenek abban, hogy a résztvevő egy biztonságos térben kezdje el a felépülést.
A program különlegessége abban is rejlik, hogy olyan emberek segítenek, akik maguk is átéltek hasonló helyzetet. A „felépülők segítenek felépülőknek” elv rendkívül erős azonosulási lehetőséget nyújt: az, aki már kijutott a függőségből, hiteles példaként állhat mások előtt. Ez reményt ad azoknak, akik még a mélyponton vannak, és azt érzik, hogy számukra nincs kiút. A közösségi élmény, a csoporthoz való tartozás és a sorstársi támogatás sokszor többet jelent, mint bármilyen elméleti tudás. Az emberek megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül, és hogy mások is megküzdöttek ugyanazokkal a démonokkal, amelyeket ők most élnek át.
A Felépülők szemlélete azonban nem merül ki az alkoholról való lemondásban. A hangsúly a teljes életmódváltáson, a gondolkodásmód átalakulásán van. A résztvevők dolgoznak a múlt traumáin, feldolgozzák a kapcsolati nehézségeket, és megtanulják kezelni azokat a pszichés problémákat, amelyek gyakran kísérik a függőséget, mint a depresszió, a szorongás vagy az alvászavarok. Mindez biztosítja, hogy a változás ne csak átmeneti legyen, hanem tartós és életre szóló.
Kiemelt szerepet kapnak a hozzátartozók is. A függőség ugyanis sohasem csak az egyén problémája, hanem a családé is. A program lehetőséget ad arra, hogy a hozzátartozók jobban megértsék a betegséget, felismerjék saját szerepüket, és megtanulják, hogyan tudják támogatni a felépülőt anélkül, hogy akaratlanul is gátolnák a folyamatot. Ez azért fontos, mert a visszailleszkedés során a családi közeg meghatározó: ha ott nincs változás, akkor az új szokások könnyen összeomlanak.
A hosszú távú sikerhez elengedhetetlen az utógondozás is, amely a Felépülők programjában kiemelt szerepet kap. Két éven át nyújtanak támogatást, személyesen és online is, hogy a résztvevők a mindennapi életben se maradjanak magukra. Ez segít megelőzni a visszaesést, és biztosítja, hogy a józanság ne csak a bentlakásos időszak alatt legyen fenntartható, hanem hosszú távon is.
Természetesen akadnak kihívások. Egy ilyen bentlakásos program közepesen költséges, de az alkoholizmus jelei olyasmik, amik erősen megfontolásra ösztönöznek mindenkit, hogy minden mást átmenetileg félretoljon, mert ez mindennél, bárminél fontosabb lehet.
Emellett korlátozott a kapacitás is, így nem lehet minden rászorulót egyszerre befogadni. Alaposan gondoljuk át akár alkoholfüggő rokonunk, ismerősünk, családtagunk helyett is, hogy ideje már legalább állapotfelmérésre elmenni az illetőnek, és ha szüksége van támogatásra, vigyük el őt magunk oda. Íme, itt olvasható el, hogy ez mikor szükséges már igazán: alkoholizmus jelei.
Forrás: Szponzorált Tartalom